A második körben, nagyjából 3km-nél szakították félbe az Európa-kupa idei záróviadalát Barcelonában, miután az egyre jobban zuhogó esőben és a mindinkább feltámadó szélben a versenybírók joggal úgy látták: a résztvevők biztonsága miatt ez az egyetlen helyes döntés. Kicsit fájt, hiszen Betlehem Dávid és Fábián Bettina elég magabiztosan haladt az élen a férfi, illetve a női versenyben.
Az egy hete, Razanacban kitört „Sapka Gate” kézzelfogható változásokkal járt a barcelonai utolsó felvonáson: a versenyzőket sosem látott alapossággal vizsgálták át már a regisztrációnál, amelyet a bírói kar legtekintélyesebb tagja, Andrea Prayer irányított személyesen. Egyértelmű volt, a nyíltvízi technikai bizottság olasz elnöke semmit sem fog a véletlenre bízni a történtek fényében (kár, hogy nem volt ott egy hete, nála garantáltan nem fajultak volna el a dolgok…).
A versenyzőknek tartott utolsó eligazításon a sapkán a logó megfelelő elhelyezése a fontossági sorrendben megelőzte a pálya ismertetését (…), és már a bemutatás előtt mindenkinek fel kellett vennie a sapkáját, anélkül be sem állhattak a sorba, nemhogy a startpozícióba.
Betlehem Dávidon különösen érződött, hogy itt és most kőkeményen oda fogja tenni magát: egy hete vidáman, a vetélytársakkal kedélyesen beszélgetve melegített, most rajta is, Bettinán is látszott, a pályán akarnak bizonyítani.
Másik két indulónk közül Mihályvári-Farkas Viktóriának leginkább tesztként szolgált ez a verseny a háromhetes, Los Angeles-i edzőtábort követően, míg junior világbajnokunk, Kárpáti Máté azzal a céllal érkezett, hogy újabb tapasztalatokat gyűjtsön a felnőttek között.
Noha a reggeli naposabb indulás után egyre komolyabb felhők gyülekeztek az égen, a helyiek nem jelezték azt, hogy valami komolyabb vihar közeledik, így délben ellőtték mindkét rajtot egymás után. A nyitókör alatt már elkezdett cseperegni, de ez itt kevésbé számít, a nyíltvízi úszók éppenséggel arról híresek, hogy dacolnak a külső körülményekkel… A két és fél kilométeres első kör végén mindenesetre Betlehem Dávid és Fábián Bettina is az élen haladt, de Kárpáti Máté és Mihályvári-Farkas Viktória is az élbolyban tempózott.
Amikor egy nagyobb szélfuvallat felborította az időmérést végző Microplus stábjának sátrát a pontonon, az azért úgymond első figyelmeztetésnek megfelelt.
Hamarosan egyre vadabbul kezdett zuhogni az eső, miközben a helyiek még próbálták a délelőtt lebonyolított korosztályos versenyek eredményhirdetését megtartani, de hamar kiderült, hogy ez az a kategória, amit Murphy törvénykönyvében úgy írtak le: működésképtelen elképzelése mindenkinek van…
A helyi edzők először a fiatalabb spanyol versenyzőket parancsolták ki a vízből – ennyit nem ér a tapasztalatszerzés jelszóval –, ám ahogy egyre komolyabban tombolt a szél és vert az eső, érezhető volt, sokáig így nem mehet a verseny. Hamarosan az elvben a hátrébb sorolódó úszókat figyelő fiatal kajakos srácokat vezényelték ki, elvégre tőlük tényleg nem lehetett elvárni, hogy ebben a viharban kint maradjanak a vízen – így viszont a biztonsági protokoll kapott komoly léket. Maga a tenger nem tűnt annyira vészesnek, elvégre Port Vell kikötője egy tökéletesen védett öböl (nem véletlenül parkolnak itt a milliárdosok szuperjachtjai – ezek mentén haladt a mezőny), de a verseny biztosításához szükséges feltételek egyre kevésbé álltak fenn. A bírók hajói sem bírták az özönvizet, a pontonon elment az áram, így a Microplus időméréshez használt laptopjai akksiról üzemeltek, ám az olaszok jelezték: a verseny végéig aligha tartanak ki, azaz gyakorlatilag időmérés nélkül értek volna be az úszók a 10km végén. A célkamerák sem működtek már, így kizárólag a bírók jegyzetelhették volna a beérkezés sorrendjét – már ha bárki tudott volna írni az elázott papírokon…
Ez persze már a hipotézis része a történetnek, merthogy az úszók és a közreműködők testi épségét szem előtt tartva a bírók a verseny azonnal félbeszakítása mellett döntöttek. Mivel nem értek el féltávig, így eredményt sem lehetett hirdetni – ez Dávidéknál is jobban fájt az olasz Dario Veraninak, aki az előző két verseny győzteseként a legjobb úton haladt az összetett elsőség megszerzése felé. Csakhogy a széria első viadala annak idején elmaradt Protarason tavasszal, ezért az idei négy etapból csupán kettő ért véget értékelhető eredménnyel, azaz egyelőre nem biztos, hogy ennyi alapján hirdetnek összetett győztest.
A magyar versenyzők mindazonáltal nem csináltak nagyobb tragédiát a történtekből – ami 2026-ban számított, ott mindenki megtette a magáét, különösen Betlehem Dávid, aki megnyerte a Világkupa-összetettet, és egyedüli férfiversenyzőként négy éremmel zárta a párizsi Európa-bajnokság nyíltvízi versenyeit.
Most jöhetnek a komolyabb edzések, aztán novemberben indul be az új idény, a következő Világkupa-széria első állomásával a mexikói Cancúnban.
Azt már csak távozóban kérdezgették egymás között úszók, edzők és más hivatalos küldöttek, miután néhány dörrenés után az eső csendesre váltott, hogy így, a 21. században normál meteorológiai kapcsolattartás mellett nem lehetett előre látni a fél egy környékén érkező viharosabb hullámot és ennek megfelelően előrébb hozni a rajtot?
Írta a Magyar Úszó Szövetség
