Sok nagy hajrát láttunk már Rasovszky Kristóftól, de a dohai mindenen túltett: a lányok, Fábián Bettina és Szimcsák Mira ezúttal a korábbinál jóval komolyabb hátrányba kerültek, ám Betlehem Dávid a harmadik etapban visszahozta az esélyt, Rasó pedig mínusz 35 (!!!) másodpercből csinált plusz ötöt a németekkel szemben – így a harmadik egymást követő világbajnokságon is dobogón végzett a négyes.
„Sosem volt még ennyi jó csapat, legalább öt, de inkább hat esélyes az éremre” – latolgatta az esélyeket az eddigi váltóviadalokon állandó fellépő, most azonban a viadalt már kívülről figyelő Olasz Anna. No igen, az 5km végeredménye – két-két francia, magyar és olasz az első hatban – mutatta, mely nációk befejező emberei vannak a legjobb formában, ugyanakkor az ausztráloknál a két női versenyző kimagaslónak számít, különösen „összeadva”, és az amerikaiak is igencsak feljöttek. A németeknél a tavaly az aranyakat halmozó Leonie Beck ugyan formán kívül úszott, meg érezhetően irtózott a hideg víztől, de negyedórát azért ki tudott bírni az eddigi egy és kettő helyett. Hogy Florian Wellbrock megint nem vállalta a fellépést, az hovatovább érthető volt: a tavaly taroló német teljesen formán kívül úszott, és a 19 fokos víz neki is rút ellenség: az 5km után fél órán át ült egész testében remegve, tényleg rossz volt ránézni.
A váltóverseny amúgy valamelyest hű képet fest egy ország erejéről: a holland színekben például hiába dominál Sharon van Rouwendaal (leduplázta az 5 és a 10km-t is), teljesen elfogytak körülötte a minőségi társak, így a narancsosok nem is indítottak váltót. A brazilok olimpiai bajnoka, Ana Marcela Cunha is hiába tartozik a menők közé – bár ők összehoztak egy négyest, teljesen esélytelenül vergődtek.
Noha Kristófék egy bronz (2021, Eb), majd három ezüst (2022 vb, 2022 Eb, 2023 vb) után már aranyra vágytak, mert nagyon bíztak magukban – az edzőink ugyanakkor figyelmeztettek: az ausztráloknál és az olaszoknál nagyon komoly fölényben vannak a hölgyeknél.
És nem csak ők – féltávig, nem számítva a férfiakkal kezdő ázsiaiakat, az ausztrálok és az olaszok mellett a németek és az amerikaiak is elénk kerültek. Fábián Betti még valamelyest közelben tudott maradni, Szimcsák Mira ugyanakkor komolyabban lemaradt, így a Betlehem-Rasovszky duónak a bronzéremre maradt esélye, ám a harmadik kör előtt még ez sem tűnt reálisnak. Az olasz–ausztrál kettős ugyanis 58 másodpercnyire volt, a németek 40, az amerikaiak 28 másodpercre. Ilyen kihívás előtt még sohasem állt a két veszprémi.
Betlehem Dávid mindenesetre elkezdte végezni a szokásos „piszkos munkát”, előbb elvágtázott a férfiak által szerzett előny miatt még előtte induló kínai, tajvani és török hölgyek mellett, majd nekiállt „lereszelni” a németekkel és az amerikaiakkal szembeni hátrányt. Pecek becsülettel melózott, a tavalyi vb-bronzérmes Klemettel szemben már az 5 másodperc is komoly fegyverténynek hatott, s ugyan a jenkiknél is a jobbik férfi jött a harmadik körön, itt hét másodpercet sikerült eltüntetni.
Rasovszky Kristóf előtt így is őrült hegy tornyosult: –21mp az amerikaiak és –35mp a németekkel szemben. Gellért Gábor szövetségi kapitányból kiszakadt: „Áh, ez rengeteg… Sok dolgot láttam már tőle persze… De ez azért nagyon sok…”
Csakhogy ezen a világbajnokságon Kristóf tényleg nem ismert lehetetlent. A 10km-en szerzett aranyérem ráadásul felturbózta egyébként sem ingatag önbizalmát, és minden mozdulatáról látszott, mit látszott, üvöltött, hogy szent meggyőződése – és ezt utóbb el is mondta –: ő márpedig ledolgozza ezt a hátrányt.
Az amerikait gyakorlatilag az első ötszáz méteren megette, ugyanakkor a szövetségi vezetésben élénk disputa zajlott arról, vajon a németek fiatalját, Arne Schubertet be tudja-e fogni. Gellért Gábor továbbra is amondó volt – miután a második bójánál még mindig 25 másodperc volt kettejük között –, hogy ez most nem fog menni. Wladár Sándor elnök reménykedett. Mígnem megérkezett az úszását követően Betlehem Dávid, és amikor a „hogy állunk?” kérdésre megmutatták neki, hol tartanak a kinti egyenesben, mosolyogva közölte: „Á, ez innen sima. Meglesz. Amikor odaér a lába mögé Rasó, és először ér hozzá a kezével, a német gyerek kész lesz, mint a mateklecke.”
S lőn. Az utolsóelőtti fordulónál Rasó odaért Schubert lábához… Ekkor a kivetítő előtt álló Szokolai László is sóhajtott egy nagyot: „Ez tényleg meglesz. Hihetetlen, amit Kristóf kihoz magából. Hogy még innen is meg tudja csinálni.”
Az ifjú német még próbált rágyorsítani, ám amint melléért Rasó a 190 centijével és a 87 kilójával, a fiatal srác mentálisan és fizikálisan megsemmisült. Úszott, de már nem haladt – Kristóf úgy ment el mellette, mintha ott sem lett volna. Az utolsó száz méteren adott neki még öt métert („Klasszikus cápatámadás” – röhörészett Dávidka a Balatoni Cápa újabb parádéját kommentálva), Rasó a célba öt másodperces előnnyel érkezett s hozta be a váltót bronzéremre. A németekkel szemben mínusz harmincöt másodpercből csinált plusz ötös előnyt, az amerikaiakkal szemben mínusz huszonegyből plusz tízet. Úgyhogy amikor partra ért, egy lakonikus „Na, azért tudok úszni” megjegyzéssel nyugtázta a történteket.
(Az ausztrál–olasz duó 38-ra volt; az arany végül az ausziké lett, miután irdatlan tusakodás közepette végül Lee 0.2-vel előbb érintette meg a panelt Acerenzánál. Amit az utolsó métereken műveltek egymással, különösen az olasz, az sok semlegest felháborított; a német kapitány minden hátsó szándék nélkül közölte az illetékesekkel, hogyha ezt hagyják, akkor innentől szabad a vásár, majd igazat adott nekünk, hogy Rasót és a váltónkat ennek a töredékéért kizárták Madeirán a Világkupán, de erről legyen elég ennyi.)
Azaz zsinórban az ötödik világversenyen állhatott dobogóra a váltónk – ám ez a bronz különösen Kristóf hőskölteménye okán tán még értékesebb a tavalyi ezüstnél, mert minden korábbinál erősebb mezőnyben sikerült odaérni a háromba.
Tény, a lányok ezúttal nem húztak annyira jól, ami Fábián Bettinél a betegség miatt érthető, Szimcsák Miránál viszont – legalábbis az edzők szerint – hiányzott az a dinamizmus, amivel decemberben kiharcolta a csapattagságot. A két veszprémi aztán kihúzta a váltót a csávából – nem csupán jól úsztak, de a szívük is hatalmas: a férfiak között övék lett a legjobb két részidő, holott az egyéni viadalok összes többi érmese ott tempózott délelőtt.
Mindez egyébként a csapatversenyben is visszaköszönt: úgy lettünk negyedikek, hogy a lányok egyetlen pontot hoztak a közösbe, és így is csupán hárommal maradtunk le a második helyen holtversenyben záró ausztrálok és olaszok mögött.
A tavalyi vb után Dohában is két érmet szerző (2022: két ezüst, 2023: arany és bronz) Rasovszky Kristóf kapcsán Gellért Gábor mindenesetre tanulságos összegzést adott: „Elképesztő, mire képes. Én azt mondom, most van a csúcson. Amikor a klasszikus férfierő kiteljesedik. Mindehhez tökéletes családi háttér, nagyszerű feleség, egyetem, ahol dolgozik a feje, meg persze Szokolai Laci fantasztikus szakértelme – ebből jön ki ez. Világbajnoki cím, negyedik hely öt kilométeren, és ez az úszás a váltóban.”
Mindezt úgy, hogy Szokolai László szerint ezt a vébét „lendületből csinálták”, és Kristóf sem győzte hangsúlyozni: ez abszolút nem a csúcsforma.
Mi pedig alig várjuk, hogy augusztus legyen.
4x1500m vegyes váltó
1. Ausztrália 1:03:28.00 óra (Moesha Johnson, Chelsea Gubecka, Nicholas Sloman, Kyle Lee), 2. Olaszország 1:03:28.20 (Giulia Gabbrielleschi, Arianna Bridi, Gregorio Paltrinieri, Domenico Acerenza), 3. Magyarország 1:04:06.80 (Fábián Bettina, Szimcsák Mira, Betlehem Dávid, Rasovszky Kristóf)
A pontverseny (Championship Trophy) végeredménye
1. Franciaország 102, 2-3. Ausztrália 78, 2-3. Olaszország 78, 4. Magyarország 75, 5. Egyesült Államok 41, 6. Brazília 40
Magyar Úszó Szövetség
