Más sportágbeli edzőkkel beszélgetve az évtizedek során sokszor szóba került a „napfényes Tatabánya”. Mivel bányászvárosról volt szó, némi irónia is keveredett ezekbe a szavakba. Ám a legutóbbi utamon tényleg a napfényes Tatabányán találtam magamat. Az úti cél a helyi Gyémántfürdő volt, konkrétan pedig Kocsis Márta úszóedző, aki legsikeresebb tanítványa, Jackl Vivien révén lett egyértelműen ismert és elismert.
Az előzmények ismeretében egyértelmű, hogy gratulációval illett kezdeni, elvégre a Tatabányai Vízmű SC edzőnőjének, tanítványának eredményei az idén (is) kimagaslóak voltak.
– Köszönöm szépen, jött a válasz. – Egyébként jómagam is a sportágból jöttem, hiszen tizenegy esztendőn keresztül edzettem és versenyeztem, minden különösebb eredmény nélkül. Tátrai Zoltánné Zsuzsa néni foglalkozott velem, és a visszavonulásomat követően sem távolodtam el tőle. Együtt dolgoztunk, vele kezdtem el az úszást oktatni, és már akkor megfogalmazódott bennem, hogy a sportágban szeretnék maradni. Hatéves koromtól rendszeresen úszom, tizenegy „medencés” évet követően fejeztem be a versenyzést. A kisgyerekekkel kimondottan szívesen foglalkoztam, és ezek az első évek csak erősítették bennem az elhatározást, hogy vagy testnevelő tanár, vagy úszóedző leszek. Végül úgy alakult, hogy az utóbbi változat mellett döntöttem.
A kezdő edzők leginkább a legalsó évfolyamok gyerekeit szokták megkapni.
Érdekes módon én Zsuzsa néni középiskolás korú tanítványait vehettem át, és csak azután „ereszkedtem” le a kezdő versenyzőjelöltekhez, miután a „megörökölt” középiskolások az érettségit követően szétszéledtek.
Vivienre is a kezdők között figyelt fel?
Őt négyévesen én tanítottam meg úszni, és azóta együtt dolgozunk. A tavalyi évről nem szeretnék beszélni, talán csak annyit mondanék, hogy mindkettőnk számára tanulságos időszak volt, és Vivi azzal a döntésével, hogy visszajött hozzám, alá is húzta ezt.
Azzal, hogy visszatért, az eredmények is visszatértek, hiszen Vivien nemzetközi mércével mérve is komoly sikereket ért el, igaz, a Honvéd versenyzőjeként, akit Kocsis Márta, mint a Vízmű SE edzője készített fel.
Ez egy elég bonyolult alaphelyzet, amely számomra nem jelent kiemelt témát, de abban azért bízom, hogy előbb-utóbb ez a kérdés valamilyen érdemi megoldással nyugvópontra juthat. Amit viszont hangsúlyoznék, hogy Vivi nagyon könnyen megtanult úszni, ami négyéves korban egyáltalán nem mondható általánosnak. Ráadásul mind a négy úszásnemet hamar elsajátította a délutáni mélyvizes foglalkozások alkalmával. Bár ebben a korban még nem járnak a gyerekek rendszeresen edzésre, őt hozták a szülei a nővérével együtt, aki szintén ügyes volt, de ő már egyetemista, és abbahagyta a versenyszerű úszást. Vivi viszont tényleg a legelső karcsapásoktól kezdve velem készült.
Nála is hamar kitűnt, hogy van gyenge úszásneme?
Mint legtöbb vegyesúszónak, neki is a mellúszás lett a gyengéje. Ez a másik háromhoz képest sokkal bonyolultabb úszásnem, ahol a kar és a lábtempó összehangolása mellett még a helyes levegővétel elsajátítása is bonyolítja a helyzetet. Vegyesúszók között ritka kivételnek számít az, akinek a mellúszás az erőssége. Léon Marchand például ezek közé tartozik, olyannyira, hogy a klasszikus mellúszók között is képes volt olimpiai aranyérmet szerezni. Bár változó létszámú csoporttal dolgozunk, de ha valamiért úgy alakul, hogy Vivinek egyedül kell az adott napon úsznia, azt a helyzetet is megoldja.
Minden úszónál sarkalatos kérdést jelentenek a középiskolás évek?
Igen, Vivi a helyi, Bárdos László nevét viselő, nyolcosztályos gimnázium diákja. Elvileg magántanuló, de amikor itthon vagyunk, rendszeresen bejár az órákra és a dolgozatírásokon is igyekszik ott lenni. Ő nem az a „lógós” fajta, olyannyira nem, hogy magántanulóként összeszed a nappalosokkal együtt annyi osztályzatot, hogy le tudják őt zárni, nem kell külön vizsgákat tennie. Érdekesség, hogy kiskora óta mindig azt mondja, ő tengerbiológus szeretne lenni. Hogy ebből az elképzelésből végül mit tud realizálni, azt ma nehéz megjósolni. Ami tény: Vivi kitűnő tanuló, a biológia és a kémia kiemelten fontos tárgyai, a többi pedig majd elválik. Számomra egyetlen dolog fontos és ösztönző is: egyértelműen bizonyítható a sorra elért egyéni csúcsaival az, hogy a nagy hullámvölgyből alapvetően kifelé tart. Talán a 400 vegyesen van a legnehezebb a dolga, hiszen ez egy rendkívül összetett versenyszám, ahol nem csak az egyes úszásnemeket kell újra felfelé ívelő pályára tenni, hanem az egyes résztávokat is egymásra kell építeni.
Melyik úszószámban áll pillanatnyilag legjobban?
Jelenleg az ezerötszáz gyorson, ahol augusztus végén 9. volt a világranglistán. Márpedig ez a helyezés, de különösen a Párizsban elért ideje sokat ígér, hiszen 16 percen belül hazánkban korábban csak Kapás Bogi és a Késely Anna úszott. És az olimpiáig még van egy „erős” másfél évünk.
Mártáról Vivi feltűnését megelőzően a szakmai berkeken kívül az átlag sportbarátok vajmi keveset tudhattak…
Amikor semmi különöset nem ígérő úszói próbálkozásaimat befejeztem, 1996-tól gyakorlatilag végérvényesen elköteleztem magamat a sportággal, a vele járó összes kötöttséggel, az uszodai „munkaidő” 5.45-ös kezdésével éppen úgy, mint a hétvégi versenyeken való részvétellel. Ha ehhez még azt is hozzátesszük, hogy nekem közben két gyermekem is született, akkor nem kell tovább bizonygatnom azt, milyen feszes éveket kellett átélnem és megoldanom. Ráadásul a mi sportágunk viharsebességgel fejlődik, ezért folyamatosan nyitottnak kell lennünk az új és még újabb ismeretek, módszerek befogadására. Természetesen vannak szakkönyveim, miként az internetes forrásokat is igyekszem követni. Különösen hasznos ismeretekre tehetek szert azokon az edzőtáborozásokon, ahol menet közben módomban áll megfigyelni a párhuzamosan dolgozó hazai vagy éppen külföldi edzők munkáját. Nekem nem okoz hiúsági kérdést az sem, hogy akár fiatalabb kollégákkal is szakmai célú beszélgetéseket kezdeményezzek, amelyek során igen gyakran kapok olyan újszerű impulzusokat, amelyeket az én vonalvezetésem finomítgatásához vagy akár részbeni változtatásához tudok használni. De a fordított helyzet is gyakran előfordul, amikor engem kérdeznek, akár egy-egy edzéssel, akár egy hetes edzéssorozattal kapcsolatosan, vagy éppen kimondottan jónak minősítenek valamit az én munkámban, ami természetesen jót tesz a gyakorló edző önbizalmának. Amikor például korábbi tanáraim egyike, a TF úszó tanszékének vezetője, Egressy János végignéz egy edzésemet, és a végén kifejezetten pozitív visszajelzést kapok tőle, komoly biztatást, az nagyon jó dolog. Itt kell megemlítenem a Magyar Edzők Társaságának kreditszerző internetes előadásait is, amelyeket ugyancsak nagyon hasznosnak tartok.
A válogatott közös edzőtáborai alkalmával sokat beszélgetek a kollégáimmal, akikkel hasznos ötleteket, tanácsokat osztunk meg egymással, amiket sokszor alkalmazok is. Rendkívül jó az emberi és a szakmai kapcsolatom Virth Balázzsal, Verrasztó Zolival, Horváth Tamással, Nagy Péterrel, Plagányi Zsolttal és Pulai Bencével, de bárki mással is élvezetes és hasznos beszélgetésekbe „csöppenek” bele, amelyek során sok új ötlet ragad meg bennem. Bár direktben nem vagyunk érdekeltek a nyíltvízi csatározásokban, de ettől még az ő mestereiktől is „felcsipegethetek” érdekes gondolatokat. Kutasi Gergellyel már volt módom hosszan eszmét cserélni, a legeredményesebb nyíltvízi mestertől, Szokolai Lászlótól is kaptam már hasznos tanácsokat. Horváth Csabát pedig harminc éve ismerem, vele igen gyakran átbeszélgetjük az aktuális érdekességeket. Remélem, mások is így érzik, hogy én alapvetően mindenkivel megtalálom a közös hangot. Noha az utóbbi években tényleg megsokszorozódtak ezek a közös beszélgetések, azaz egyre több és több szakemberrel kerültem jó kollegiális kapcsolatba, azért, ha egyvalakit kellene megjelölnöm, akkor az első edzőmet, Zsuzsa nénit említeném, mert tőle rengeteget tanulhattam az edzősködés alapozó időszakában.
Az is érdekes kérdés lehet, hogy milyen rendszerességgel követi Vivi legnagyobb ellenfeleinek, riválisainak az eredményeit?
Biztosan vannak, akik meglepődnek, mások talán mást is gondolnak, amikor azt mondom, hogy nem az a fajta edző vagyok, aki betéve tudja az ellenfelek eredményeit, és azokból állandóan valamiféle következtetéseket levon. Az aktuális ellenfeleinkről mindig ír valamit a sajtó, azt elolvasom, de sokkal inkább a saját eredményeinkkel foglalkozom, azokat elemzem. Mostanában például divat lett emlegetni a visszatérő oroszokat. Engem ők csak annyiban érdekelnek, hogy ők is emberek, őket is le lehet és le is kell győzni. Tehát nem vagyok egy ranglistafüggő valaki. Az egyéni értékeléseket annál inkább szeretem. Például a 400 vegyes elemzését rendkívüli aprólékossággal elvégeztem. Szétszedtem a számokat, Vivi pedig érti azokat. Általában a döntő résztvevőinek részeredményeit kielemzem, például a 400 vegyes riválisainál, mellé írom az ő részidőit, és ezt ő figyelmesen át is böngészi. Az egyes résztávokon olykor századmásodpercekre eltalálom a későbbi eredményeit, amelyek közül – a többiekhez is viszonyítva – a legjobb a 100 háton nála tervezhető részeredmény. Ő 1:07-et tud, a többiek viszont legalább 4-5 másodperccel gyengébbek. Így ő háton olyan előnyt tud szerezni, amellyel előre kompenzálhatja a mellen valószínűsíthető 3-4 másodperces hátrányát. A mellúszás résztávon a legjobbak 1:16-1:18 között úsznak, Vivi egyelőre 1:22-nél tart. Ráadásul nagyon jól bírja az utolsó százat is, hiszen 1:01-1:02-es részidőre képes gyorson, amit nagyon kevesen tudnak hozni.
Mennyire érdemes foglalkozni a gyengének számító mellúszásával?
Nincs mese, ezt a számot kiemelten kell kezelni, miközben azt is elárulom, hogy a mellúszást Vivi nem is nagyon szereti. Persze ő is tudja, hogy mi a teendő, annál is inkább, mivel 2027-ben, a felnőtt mezőnyben már nem lehet halmozni az indulásokat. Le kell szűkíteni a repertoárt és a két, legtöbbet ígérő versenyszámra kell kihegyezni a készülést. Nálunk ez a 400 vegyes és az 1500 gyors lehet. Egy Eb-n még elképzelhető, hogy további számokban (200 pillangó, 800 gyors) is rajthoz állhat, de egy világbajnokságon vagy az olimpián ez már nem megy. Annál is inkább, mert a program időrendje további nehézségeket okozhat.
Van-e érdemi konkurenciája itthon Vivinek a fő számaiban?
Kínosan ügyelek arra, nehogy bárkit is megsértsek, mégis azt kell mondanom, hogy 400 vegyesen pillanatnyilag nem látok komoly riválist, és ugyanez a helyzet 1500 gyorson is, ahol az elért 15:57 egy erős idő. Sokkal jobb lenne, ha érdemi ellenfelek nehezítenék a dolgát, mert az ő közelségük jót tenne az időeredményeknek.
Vivi három hetet pihenhetett az Eb után. Ez kevés vagy sok, netán elégséges?
Két hétig kikapcsolódott, de a legutolsó, a harmadik hét elején már „rám írt”, hogy jöhet-e, mert nem szeretne a szeptember 6-án kezdődő kaliforniai edzőtáborozásra itthoni bemelegítés nélkül odaállni. Így egy hétig komótosan, tényleg csak úszogatott.
Mit tudhatnak az olvasók Kocsis Mártáról, a civil emberről?
Van két gyermekem, a 30 éves fiam, Sirkó Bálint válogatott is volt úszásban, a 25 éves lányom, Sirkó Luca is úszott. A fiam jelenleg is a sportágban érdekelt, hiszen öt éve Svájcban úszóedző. A lányom logopédus és Győrben dolgozik. A politikával érdemben nem foglalkozom, engem lekötnek a munkámmal kapcsolatos teendők. A szövetségtől, egyesületünktől és városunktól minden támogatást megkapunk, nekünk tényleg csak az a dolgunk, hogy minél jobb eredményeket érjünk el.
Jocha Károly
Írta a Magyar Úszó Szövetség
